Songs (that I would / will listen to on V-day)
About You Now ▪ Ma Boy ▪ Make Love ▪ MLWSWY ▪ Love Sick ▪ Lonely ▪ Candle

Na jó, ha tényleg azokat a dalokat tettem volna be, amiket Valentin napon hallgatni fogok, Marilyn Mansonnal és egyéb metál dalokkal lett volna tele... de gondoltam, legalább ti értékelni fogjátok a nyáladzást.

Hello-bello gyerekek! Kulabá megérkezett. (Oké, ez most erős volt még tőlem is.) Igen... megérkeztem, csak én nem éppen Kulabáként. Ha valaki esetleg nem értené, akkor elmagyarázom röviden. A kedvenc mesém, a South Park pár részében szerepel Kulabá, a karácsonyi kaki, aki... de... most nem is karácsony van, hanem... hmm... végülis teljesen mindegy, ehhez az "ünnephez" jobban illik a kula, mint a karácsonyhoz. Valentin nap van és néha úgy érzem, hogy a sok "nem érdekel a vnap" kiírás mellett én vagyok az egyetlen, akit tényleg nem tud meghatni. Ha együtt lennék a szerelmemmel sem lenne semmi érdekes ezen a napon. Alapvetően nem vagyok egy romantikus alkat... ma este például megmutattam Hachinak azt a képet, amit én csináltam Jiyongnak Valentin napra. Rajta van ő és odaírtam fölé, hogy "Boldog Valentin napot b*szadék". Bocsika, de számomra vicces. Talán mások rosszalló pillantásokkal néznek rám, amikor szidom Jiyongot, de fingjuk nincs, hogy miért teszem azt. Elmagyarázni pedig meg sem próbálom, mert úgysem tudja azt megérteni senki, hogy miért haragszom rá annyira. Úgyis jönnek azok a "de nem tehet róla" szövegek. De igen, tehet róla. Mindig kettőn áll a vásár és unom már, hogy én vagyok az egyetlen, aki állandóan küzd. Szerintem el sem tudjátok képzelni, hogy mennyi mindent próbáltam már és még mindig, lassan 4 éve itt ülök mint egy idióta, lepattintott barom és szívom be magamba azt a rohadtul édes illatósító sz*rt amit anyám vett. Kezdek egyébként hozzászokni, hogy forever alone vagyok / leszek. Elfogadom, hogy ez a sorsom, engem csak egy valami bánt, hogy ő sem boldog és nem is lesz without me... (b*tches). Csinálnék én csokit, csak amint odaégetném - mert tuti az lenne -, ráeszmélnék, hogy fogalmam sincs minek csináltam... csak úgy magamnak... majd felzabálom én. Boldogan leszek 200 kilós, ő úgysem fog látni soha. Ha valaki nem tudná, akkor Koreában - tudom máshol Ázsiában is, de azt lesz*rom - szokás, hogy a lány csokit készít és ad a szeretett fiúnak. Én olyan szívesen megcsinálnám neki azt a csokit... de aztán belétömném, ha akarná, ha nem! xD

Oh, milyen romantikus ez a gif... ahogy magát csókolgatja... illetve a tükörképét. El tudom képzelni, ahogy otthon ezt csinálja... simán kinézem belőle. (lol) Ha már egyszer azt nyilatkozta, hogy fürdés után szereti nézegetni magát a tükörben. Vagy... asszem ezt mondta, de nem tudom már. Ráadásul meztelenül is alszik elvileg. Oké, ezt én itt most befejezem, mert mindjárt átcsap ez a cuki kis bejegyzés valami teljesen másba. Fogalmam sincs mit akarok kihozni ebből. Még a zárás előtt vagyok sokat írtam róla. Szinte minden második posztomban volt szó róla, hogy mennyire szeretem, vagy éppen mennyire utálom. Mikor hogy. Ez most nem a Valentin nap miatt jött ki belőlem, ez mindig bennem van, csak gondoltam akkor már írok róla most, hiszen ilyenkor van mindenki szerelmes hangulatban... vagy nem? A régi olvasóimnak nem nagyon tudok új dolgokkal szolgálni... de... ahj... miért ilyen nehéz róla beszélni? Egyszerűen már nem jönne a szavak. Le tudnám írni, hogy mennyire sokat jelent nekem és hogy milyen elengedhetetlen szerepet tölt be az életemben, de olyan nehezen megy. Úgy érzem, túlságosan magamba zártam ezeket az érzéseket ahhoz, hogy közvetlenül le tudjam írni... meg egyébként is... szükséges egyáltalán? Szerintem nem. Ez mondjuk a blogom, ahogy szívesen írok minden velem kapcsolatos dologról, mert ugyebár ez a témája, azonban fontosnak nem olyan fontos ecsetelnem ezt az érzést. Átérezni úgysem fogja senki, megérteni úgysem fogja senki, elfogadni is csak pár embernek sikerült. Ha majd nyomja valami a lelkecskémet, elpanaszolom nektek, de perpill nem vagyok olyan hangulatban, hogy ezzel foglalkozzak. Szerettem volna egy kicsit romantikusabb bejegyzést írni miattatok, de ha róla van szó, megáll a tudomány és leáll az agyam. Ettől függetlenül nagyon szép Valentin napot kívánok a párjával annak, aki szükségét érzi ilyenkor az ünneplésnek.

Basszus és még mindig csak róla vannak gifek igaz? Nem baj, legalább ennyire hadd "éljem ki magam", ha már több nem adatik meg. Nos, van pár dolog, amire ki akartam térni. Az első az lenne, hogy köszönöm a látogatóknak, hogy nekik köszönhetően most első vagyok a blogok között a G-portálon. Bevallom, hogy ez nekem nem volt célom, mert az én elméletem szerint onnan csak lefelé vezet az út. Persze kellemes érzés elsőnek lenni, de rosszabb, amikor csalódnod kell és elkezdesz süllyedni. Habár jól esik, hogy ott vagyok, mégsem igazán értem. Azzal tisztában vagyok, hogy ez csak egy napig tartott, mert amióta nem írtam bejegyzést, a kb. 240-ről lecsökkent 70-re. Kissé szánalmasnak tartom, hogy most nem voltam pár napig és ennyit csökkent. Nem ez a legfontosabb, nyilván, de mégis... azt várják el az emberek, hogy nonstop a gép előtt ülve írjam a bejegyzéseket? Sz*r ügy, mert akármennyire meglepő, nekem is van életem. Ha nem lenne, akkor a bejegyzésekben sem tudnék írni semmiről. Mintha megéreznék az emberek, hogy mikor felesleges ide feljönni, mert éppen nem publikáltam semmit. Én pedig mániákusan hirdetni és reklámozni nem fogom magam. Akit érdekel a szánalmas kis életem és a nyomorom, az majd felnéz... az a kb kemény 3 ember, akikre tudom, hogy számíthatok. Azé' kösz mindenki.

Hogy miért nem ültem a gép előtt, mint egy robot és gyártottam sorra a bejegyzéseket? Azért, mert Szlovákiában voltam. Egészen pontosan Párkányban. Hachival találkoztam és a barátjával, a FSZF-fel. Ez is úgy indult, hogy csak egy éjszakát alszom ott, de végül ma értem haza este kb fél 8-ra. Megbeszéltük, hogy sushit fogunk csinálni és enni. Első nap, azaz csütörtökön leértem nagyjából 4-re, aztán Hachi megcsinálta a sushit, azután pedig elmentünk most is a teaházba. Az a pasi ott annyira be lehet szívva állandóan. Most is alig tudott beszélni és járni... kissé lassított felvétel volt. Ott ültünk este 10-ig, amikor szólt, hogy zárna. Azután hazaindultunk hidegben, de felvett minket a barátja. Még el akart menni a bazilikába, de mi nagyon nem szerettünk volna. Végül megígértem neki, hogy másnap este elmegyünk vele... és amit én megígérek, azt mindig betartom. Este még kicsit játszottunk a Sims 2-vel. Megcsináltuk magunkat, meg egy cicát, aztán amikor készen lettünk beköltöztettük őket egy házba és leállt a játék. Másnap Hachival showkat néztünk, amiben a BIGBANG szerepelt. Két Running Man részt néztünk végig. Azután - mivel meg lett ígérve - este elmentünk az Esztergomi Bazilikába, ahol sétálgattunk kicsit, majd beugrottunk chipsekért és Hachival megnéztünk két horrorfilmet: az Akasztófát és a Sötét emlékeket. Egyik sem egy remekmű, de egyszer végignézhető, ha valaki nagyon unatkozik. Ma majdnem 4-ig aludtunk, aztán kajálás után kivittek Esztergomba a vonathoz. Élveztem az ottlétet, csak most elfáradtam és nincs túl jó kedvem, azért rövidítettem le ennyire ezt a pár napot.

Kellemes vasárnapot / Valentin napot! (Kinek hogy tetszik.)